Choose Theme
 
2018-04-11

Török Krisztina beszámolója

abogi

Nincs hozzászólás

Nagy öröm, hogy megoszthatom Veletek az élményemet, amit idén végre teljesült márciusban, az Arénában. Visszatekintve a múltba, 12-13 évesen kezdtem érte rajongni, mikor a rádióban a 2010-es évek elején hallottam a dalát (I like it). Azóta követem, figyelem munkásságát,és a megjelenő dalait élvezettel hallgatom. Boldogsággal töltött el mikor októberben megvehettem a koncertre a jegyeket. Addig kellett pár hónapot várni mire fellépett nálunk, és be kell valljam őszintén nem volt sok kedvem elmenni rá. Sokat gondolkodtam rajta, de hát végül megérte elmenni és ott lenni, hisz egy örök emlék marad.

A koncert napján egy kis probléma adódott: akivel mentem volna, lebetegedett. Mondjuk ki, aznap elég nehéz volt beszervezni magam mellé más ismerőst, de szerencsére jól alakult a dolog. Egyetemis barátnőm kísért el, akivel az Aréna előtt találkoztam. Hamar bejutottunk (mi szerencsére nem tapasztaltuk a rossz bejutást.) és a kiemelt állóhelyen elhelyezkedtünk már háromnegyed nyolc körül. Sajnos mi nem tudtunk közelebb kerülni a kifutóhoz ahol Enrique nagy részt töltötte idejét a show alatt. A várakozás alatt hallgattuk Matoma által kevert dalokat, majd jobb helyet kerestünk. A kordonhoz közelebb álltunk, és a kivetítőt pont a fejünk felett volt, így jobban láthattuk az énekest. Koncert előtt arra lettem figyelmes, a mellettem állók nyújtják a telefonjaikat. Azt hittem Enrique volt az, aki közös fotókat készít, de más volt. Enrique gitárosa volt ott. Én voltam, aki utoljára a kezébe nyomta a telefont. Rám nézett, hogy tényleg tőlem majd próbált úgy állni, hogy benne legyünk. Sikeres volt, viszont sötét volt, sajnos belőlünk nem látszódott semmi. Majd mögöttem álló férfi, a mobiljával világított, és így már a tökéletes selfie sikerült megörökíteni.

sean

Kilenc körül elhalkult a zene, és hirtelen kék fénybe borult a színpad. El kezdték az I’am a freak dalnak a felvezetését. Tudni lehetett a nagy sikításokból és hangos üvöltésekből, hogy Enrique a színpadon van. Mikor először megpillantottam mint egy őrült tini lány ugrálni és majdnem sírni kezdtem. Az első képem ez készült róla:

koncert01

A fellépésének elején, első egy-két számánál történt az, hogy a színpad végére jött, ahol mi álltunk és ott integetett nekünk és buzdított, hogy énekeljünk. Akkor még nem nagyon tudatosult bennem, hogy észrevett engem, és mosolygott rám. A barátnőmre kellett néznem, hogy tényleg ez történik!

koncert02

Nem sokkal később pedig elég közel került hozzánk, amikor elfutott előttünk kétszer, akkor éppen azokhoz mászott fel, akik az ülőszektorban tombolták végig a koncertet. Próbált minél jobban a rajongók kedvére tenni, hisz a lassú dalnál felhívott többeket is, akik ott élvezhették Enrique közelségét. Én irigykedve néztem, persze örültem is egyben, hogy ott lehetettem egyáltalán. De nem tudok amellett elmenni egy szó nélkül, hogy meg ne említsem azokat az embereket, akik jobbra, és többre vágytak. Nem tudom mire gondoltak, de akik az első sorokban álltak közel hozzám, nem hiszem, hogy azért jöttek volna el, mint rajongó. Inkább az Instagram pörgetése meg a rossz indulatosság volt a főjelenség. Meg a show végén elég negatív mondatok is hangzottak el körülöttem de ezeket el is engedtem. Összefoglalva nagyszerű volt, és hálás vagyok, hogy ott lehettem és kiélvezhettem minden pillanatát.

koncert03

Amit a találkozásom illet Enriquevel, az kedden történt meg, és mit ne mondjak nem úgy terveztem azt a napot, hogy látni fogom őt. Egyetemen voltam, mikor más rajongóktól kaptam az infót, hogy lehet még Enrique Budapesten tartózkodik. Gyors kiderítés után, el is indultam, és kisebb várakozás után a szerencse elkísért az álmomhoz. Nem voltunk sokan, összesen öten. 3 spanyol hölggyel ismerkedtem meg, akik már hét-nyolc koncertjén voltak is, sőt még találkoztak vele. Egy másik magyar rajongó is csatlakozott hozzánk, aki tudta pontosan mikor fog Enrique előbukkani, mellesleg neki sikerült elkapni egy közös fotóra a reptéren, amikor megérkezett Magyarországra szombaton.

Először Fernandot láttuk, akik csak intett nekünk, majd Enrique fotósát láttuk meg, aki éppen szállt ki a kocsiból. Ők ketten hamar eltűntek a látóterünkből, viszont Enriquet még nem láttuk, csak reménykedni tudtuk, hogy az autóban van. Mikor megláttam a piros pulcsiját, egyből tudtam hogy csak ő lehet. Nehéz volt megállnom, hogy ne fussak feléje. Odajött hozzánk egyből, osztogatott autogramot. Én csak a naptáramba tudtam aláírást kérni, hisz tényleg nem így terveztem erre a napra, hogy hozzak Cd-t vagy a koncert jegyemet. Mikor én kerültem volna sorra, hirtelen elindult befelé az épületbe. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, hogy ennyire siet, de mutatta, hogy menjünk be mi is. Kiderült, nem akarta, hogy fázzunk kint, mert eléggé szeles időnk volt aznap. Az aláírás közben kérdezte, hogy hívnak. (Meglepettségemben azt sem tudtam ki vagyok :D) Autogramosztás után, elég időt szánt a képekre is, bár nem nagyon foglalkoztatta, hogy a fotósa már a vége felé sietetni akarta, mert késésben voltak kicsit. Nagyon közvetlen volt, a fotót követően megölelhettem, és puszit is adtunk egymásnak. De azért mikor már a búcsúszavakat mondta nekünk, akkor gyors még a kezét megfogtam. Pár perc alatt zajlott le a találkozó, nekem úgy tűnt, mint egy örökkévalóság.

enrique

 Ez a találkozás még a mai napig sem tudom felfogni, és már jó sok ismerős, és ismeretlenek is kerestek fel, hogy elmondhassák, milyen szerencsés vagyok. Köszönöm, akik megkerestek és azoknak a rajongóknak akik nélkül nem történhetett meg. Remélem másoknak is lesz lehetősége találkozni vele, akik szeretik őt, mert hihetetlenül közvetlen, és tisztelet van benne a rajongók felé is.