Choose Theme
 

Zágráb – A nagy találkozás

15 perc alatt az utcáról a VIP szobában

zagrab

Csodálatos találkozásunk története

2015. decemberében örömmel jelentette be a Ticket Express Hungary: Enrique jövő tavasszal Zágrábban ad koncertet.

Mihelyst megláttam, értesítettem Melindát. Nem volt kérdés: megyünk! Legutóbb 7 éve voltunk Pozsonyban, akkor az első sorban tomboltuk végig a koncertet.
Izgalommal vártuk, hogy ennyi év után újra lássuk kedvencünket.

Úgy voltunk vele, hogy mivel pont a 41. születésnapját fogja ünnepelni Enrique a horvátországi koncertjén, egy kisebb ajándékot is viszünk – üres kézzel nem megyünk – hátha sikerül odaadnunk – persze ennek a valószínűsége elég kicsi volt. Melinda össze is szedett egy kisebb csomagot: Egy kisebb Törley pezsgőt, egy Bonbonetti bon-bont, egy Unicumot, valamint egy budapesti képpel ellátott felespoharat – képviselve ezzel Magyarországot, a magyar rajongókat.
(Itt jegyzem meg, hogy a nagy kapkodásban, majdnem itthon maradt a meglepi… :))

Május 8-án dél körül neki is vágtunk a nem kicsi távnak: irány Zágráb! 🙂
Fél 5 fele megérkeztünk, szétnéztünk az Aréna melletti plázában…
Nem tudtuk mi tévők legyünk, az első tervünk az volt, hogy megnézzük azt a szállodát, ahol szerintünk megszállhatott a banda.
Aztán ezt az ötletet elvetettük, hisz kb. 1 óra lett volna az odaút… illetve abban sem voltunk biztosak hogy valóban ott vannak…
ráadásul parkolót sem volt biztos hogy találtunk volna visszafele.
Szóval úgy döntöttünk, maradunk.
És milyen jól tettük! 🙂
Időnk mint a tenger annyi volt…

Elindultunk felfedezni a hatalmas Arénát. Az egyik parkolónál rengeteg biztonsági ember gyülekezett…

2 bejáró volt a parkolóhoz, mi persze ott vártunk ahol a biztonságiak álltak… egy fél óra múlva természetesen a másik bejáraton száguldott be három fekete Mercedes.
Ezt lekéstük a fenébe! Mondtam a csajoknak nézzünk az Aréna elejére, arra még úgy sem voltunk, illetve a hatalmas betonlépcsők alatt be lehetett lesekedni hogy merre mehettek azok a titokzatos Mercedesek. Meglepetésünkre láttuk, hogy 2 vagy 3 nyitott parkolóbejárat volt a stadion elején, csak egy kis bibi volt: mindehol kordonnal lezárva, biztonsági őrökkel társítva. No, gondoltuk hogy ez érthető, hisz csakúgy nem mehet be bárki. A horvát biztonságiaknál érdeklődtünk Enrique felől, vajon itt van-e már. Angol tudásunk nem volt valami fényes ennek ellenére próbálkoztunk… Meglepetésünkre egyik biztonságis sem tudott angolul, csak horvátul karattyoltak. Ezzel bizony nem mentünk sokra.

Arrébb mentünk, bízva abban, hogy ott valakivel megtaláljuk a közös hangot… Tévedtünk. Ezek után nem tudtuk mitévők legyünk. Mivel időnk rengeteg volt, vártunk de ekkor még mi sem tudtuk, hogy mire. Egyszer csak megpillantottuk Enrique menedzserét, ketten Melindával rögtön kiabáltuk a nevét, és hívtuk oda magukhoz, s meglepetten figyeltük, hogy Fernando közelít felénk, kb. olyan közvetlenséggel, mintha 1000 éve ismernénk egymást. Átadtuk Neki a kis ajándékunkat, kértük adja át Enrique-nek. Melinda volt a szóvívő, annak ellenére hogy angolul csak pár szót tud, azután mi is besegítettünk a tökéletesnek sem mondható angolunkkal. 😀

Kérdeztük, van-e lehetőség találkozni Enrique-vel, fotót készíteni? Magyarországról jöttünk, sokat utaztunk. Abban maradtunk, hogy a koncert után fél órával ott fogunk várni. Bár mondta Fernando, hogy nemtudja hogy alakul a végén, hol fognak kijönni, mikor mennek el. Bizonytalan volt minden… Pár percre rá, megjelent Enrique szakácsa (nem lepődtünk meg, tudjuk hogy mindenhova hordja magával :D) aki hozott kb. 10-15 press-t. Ott osztogatta, néztük is hogy vajon ezeknek a lányoknak szerencséjük volt, vagy tudtak róla… Ezt követően 10 perc múlva megjelent egy jóképű srác fényképezőgéppel a nyakában, felénk tartott. (Én már előtte kifigyeltem a srácot, mert láttam rajta hogy ő bizony stábtag lehet, nem arénabeli fotós – igazam lett.) Jön oda hozzánk, ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni: Sziasztok! Hogy vagytok? Ti vagytok Magyarországról? Mondtuk ledöbbenve, hogy igen mi. Mondja: gyertek! Beléptünk a kordon mögé, kezünkbe nyomott valamit, igazából meg sem néztük hogy mi lehet az, fogtuk mint a gyerekek az ajándékot. Mutatta hogy ez egy matrica, és ragasszuk fel jól látható helyre. Ezek után irány az aréna rejtett labirintusa… Egy biztonsági meg is kérdezett minket hogy hova megyünk, pontosabban mutatta hogy nem mehetünk tovább… A fotós srác (utólag kiderült: Francis) előre sietett, egyszercsak észrevette hogy nem vagyunk mögötte..visszafordult és mondta a biztonsági őrnek, hogy vele vagyunk! Jót mosolyogtunk..  🙂

Mentünk és csak mentünk…egyszer csak a VIP szobában kötöttünk ki… kezünk-lábunk remegett… úristen: hol vagyunk?? Utcáról VIP szobába??

Ez ugye nem álom?? Mondtam a csajoknak, csípjetek meg hogy nem álmodok!! 🙂
Rajtunk kívül még Ha jól emlékszek többen voltunk mint 8-an a szobában (a képeken viszont 8-an vagyunk… no mindegy :D)
Mindenki Enrique-vel szeretett volna találkozni. Mi viszont nem tudtuk mi vár ránk. Francis a fotós, folyamatosan jött-ment… Kettessével, hármassával elvitt embereket – gondoljuk a színfalak mögötti próbát hallgathatták meg a lányok. Nem kicsit csalódottan jöttek vissza. Mi csak egymásra néztünk, hogy mi a fene? Nem valami boldogan jöttek vissza… Egyébként VIP jegyet nem lehetett kapni, csak VIP páholy jegyet, ami annyit tartalmazott, hogy a VIP szobában várhatják meg a koncert kezdését, kapnak ajándékcsomagot, beleshettek a színfalak mögé, de a találkozást nem garantálják Enrique-vel. Valószínű, ők is találkozni szerettek volna Enrique-vel.
Ehelyett 3 zenekari tag (Sean, Joe, Van) is bejött hozzánk, velük is készültek fotók…

A fotós srác mindig csak annyit mondott: Hungary…stay here… 🙂 

Miközben fogytak el a személyek, ekkor már sejtettük hogy legnagyobb álmunk fog teljesülni. Végül 5-en maradtunk. Jön vissza Francis, mosollyal az arcán közölte: gyertek utánam. Elindultunk… Végül egy hatalmas helyiségben találtuk magunkat, ahol egy óriási (utólag kiderült 41 kg-os) torta látványa ragadta meg a tekintetünket.

Kb. 25-30-an lehettünk ott… Mi beálltunk egy helyre, nagyon el sem mozdultunk onnan… a tortáról viszont muszáj volt képet csinálni! 🙂
Vártunk és csak vártunk… ekkor már nagyon lassan teltek a percek…
Fernando közben egy hölggyel beszélt (valószínű ő volt az aréna főszervezője… vagy nem tudjuk ki, de látszódott hogy fontos ember)
Ennyit hallottunk csak: Ketten plusz 3-an Magyarországról. Ezek után bementünk egy újabb helyiségbe…
Igen, Enrique öltözőjétől álltunk pár lépésnyire.
Seantól a gitárostól kaptunk ajándékba egy-egy gitárpengetőt. 🙂 Eközben minket a fotós navigált hova álljunk… (Gondoltuk, hogy ha jön Enrique akkor csak beáll mellénk, a fotós lő pár képet…) Így is történt. Egyszercsak megjelent Enrique!
Mi sem hittünk a szemünknek, felfoghatatlan pillanatok voltak!
Gyorsan történt minden, hisz Enrique-t szorította az idő, már a színpad közelében kellett volna lennie… Melinda gyors volt: gyorsan előkapta a telefonját, hogy szelfizzen, erre én is még “feltartottam” pár másodpercre Enrique-t és én is készítettem Vele fotót. Aranyos volt, és hihetetlenül közvetlen! Ő még visszalépett volna egy közös kép erejéig, azonban Fernando kicsit már idegesen közölte velünk hogy idő van…
Búcsúzóul Enrique adott nekünk egy-egy puszit, majd erősen megölelt minket. 🙂
Amikor Enrique végig fotózkodott mindenkivel, utána még megnézte az arénabeli meglepetéstortáját, természetesen ott is fotózkodott… 😀 Fernando kicsit sem volt már feszült… 🙂 Dehát ez a menedzserek dolga, minden perc ki van számolva. Megértettük, és hálásak vagyunk Neki, hogy találkozhattunk Enrique-vel.
Időbe telt mire felfogtuk mi is történt velünk, majd irányt vettünk, hogy elfoglaljuk a helyünket, hisz mindjárt kezdődik a SHOW. Igen, mert ez az este nem koncert volt, hanem egy igazi felejthetetlen show! Rengeteg ember! Mi kb. 15.000 emberre saccoltunk, ez később kiderült, hogy elérte a 19.000-et! Ennyi emberrel együtt ünnepelte meg Enrique a 41. születésnapját! 😉 Nekünk a legszebb az egészben, hogy többek közt ennek mi is részesei lehettünk!

Egy szónak is 100 a vége: 19.000 emberből mi a három magyar rajongó (+ 1 portugál, plusz egy romániai leányzó) találkozhatott Enrique-vel a koncert előtti pillanatokban.

Leírhatatlan élmény volt! 🙂

Bízunk abban, hogy nem kell sokat várnunk egy budapesti koncertre sem!

Bogi

Csodakoncert Enrique születésnapján